Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Farkasemberek

A vérfarkas, az osi babonákhoz híven egy ember aki átváltozott, vagy átváltozatja magát egy farkassá, mind természetben, mind megjelenésben. A legenda szerint a vérfarkas a telihold hatása miatt változik át és az éjszakában kóborolva felfalja az állatokat, gyermekeket és hullákat mielott visszaváltozik emberré. Néhány ember akarattal változik farkassá, míg mások öröklötten vagy más vérfarkas harapása miatt teszi ezt. Ha megsérülnek farkas formában, a sebek megjelennek az emberi formában is, ami elvezet leleplezésükhöz. A farkas átváltozását a katolikus inkvizíció is felhasználta.
 
A 16. század után a boszorkányokat összefüggésbe hozták a vérfarkas aktivitásokkal. Egy a dokumentált esetek közül 1573-ban történt, mikor egy francia falut egy lény terrorizált és néhány gyermeket megölt. Késobb egy csapat falusi megmentett egy gyermeket egy hatalmas farkastól, ami az egyik helybéli remete, Gilles Garnier arcát viselte. A remetét élve megégették.
Egy sajnálatosabb eset, Peter Stubb-bal történt meg Németországban 1589-ben. "Beismerése" szerint o egy ördögi vérfarkas, aki átváltoztatja formáját egy öv segítségével, ezt képességet az ördög adja számára. "Beismerése" szerint mielott elfogták, 25 évig a fo célpontjai a gyermekek és a nok voltak. Állítólag megette saját fiát. Miután elfogták, nem találtak semmiféle övet, amelyet a boszorkányvadászok szerint az Ördög elvitt, mert nem akarja hogy ilyen ajándékot megtaláljanak. Stubb félelmetes halált halt, szörnyu tortúrák és csonkítások által.
 
A lycanthropy kifejezés jelenti az ember átváltozását farkassá.
 
 

 

 


Megjelenés, tulajdonságokwerewolf12-1-.jpg
 

Az európai folklór szerint a vérfarkasok megkülönböztető jegyeket viselnek magukon emberi alakjukban is : ilyenek például az összenőtt szemöldök, a hegyes körmök, az imbolygó járás. Az egyik alapvető módszer hogy megállapítsák egy emberről hogy vérfarkas, hogy vágást ejtenek a testén, és a seb belsejében szőr látszódik. Egy orosz babona szerint a vérfarkasoknak emberi alakjukban sörte nő a nyelvük alatt. A vérfarkasok állati formájának megjelenése különféle hagyományokban eltérő, jellemzően nem különbözik az átlagos farkastól, bár a legtöbb monda szerint nincsen farkuk, és emberi szemekkel és hanggal bírnak. Visszatérve emberi alakjukba, gyenge, visszahúzódó, lelki fájdalomtól gyötört emberként dokumentálták. Sok vérfarkasról szóló írás a történelem folyamán, olyan embernek írta le őket, akik melankólikusak, krónikus depressziótól szenvednek, és keserűek az általuk elkövetett bűnök miatt. Az általánosan elterjedt nézet a középkori Európában az volt hogy a vérfarkasok előszeretettel falták fel a frissen eltemetett holttesteket. Ez a nézet széles körben dokumentált, például a 19.századi Annales Medico-psychologiques kötetben is. A skandináv hagyományok szerint a vérfarkasok jellemzően öregasszonyok, méregtől csöpögő karmokkal, és bénító pillantással. A szerb mondák vulkodlakjai évente összegyűlnek egy téli éjszakán, ahol közösen egy rituálé keretésben leveti farkasbundájukat és a fákra akasztják, majd kölcsönösen elégetik egymás bundáját, ezzel szabadítva meg társukat az átoktól. A haiti mondák szerinti jé-rouge-ok az éjszaka közepén felriasztják a gyermekes anyákat és elkérik gyermeküket, melyre a félig kába nők néha igent mondanak.
Eredet
A farkasember-mítosz eredete két forrásból táplálkozik. Egyik az ősi civilizációk vallási világa, a másik a középkori hagyomány. E kettő összemosódva alkotja napjaink vérfarkas-képét. Az állattá való átváltozásban való hit az ősi sámánizmus maradványa, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az indiánok mondái.

 

 

 

Farkasemberwerewolf13-1-.jpg


Írta: Salem


A farkasemberrol vagy vérfarkasról eloször a vicsorgó, félig ember, félig farkas hollywoodi alakjai jutnak eszünkbe. Ám a folklórban a farkasember, olyan férfi vagy no, aki teljesen farkassá vált. Alapvetoen ez egy tévedésen alapul. A teljes test átalakulása lehetetlen, ha valaha is lehetoség lesz rá a tudomány segítségével, még akkor is több hónapokig tartana az ilyen átalakulás, mutét, s nem pár percet, ahogy a hagyományok szólnak.


A tradíció nem mondja azt, hogy az ember fizikailag is farkassá változik. Szakmai szemmel olvasva a történeteket kiderül, hogy mit is értettek félre.


A vérfarkasok történelme


A hagyományok szerint a farkasok azok az emberek, melyek átok vagy varázslat hatására átváltoztak. Gervase, egy középkori krónikás volt az elso, aki összekapcsolta az alakváltozás képességét a telihold idoszakával. A késobbi írók át is vették a gondolatot. A legtöbb modern forrás egyetért azzal, hogy a vérfarkas ezüstgolyóval megölheto, ámbár ez inkább a regények hatása, s nem az eredeti népi legendák leírása. Egy vérfarkas állítólag a szív vagy az agy teljes elpusztításával megölheto, az ezüst nem fontos.


Számos ország és kultúra beszámol a vérfarkasokról, például: Franciaország (loup garou), Görögország (lükantroposz), Spanyolország (hombre lobo), Bulgária (varkolak, vulkodlak), Csehország (vlkodlak), Szerbia (vukodlak), Horvátország (vukodlak), Oroszország (oboroten', vurdalak), Ukrajna (vovkulak(a),vovkun, pereverten'), Lengyelország (wilkolak), Románia (varcolac) Skócia (werewolf, wulver), Anglia (werwolf), Írország (faoladh vagy conriocht), Németország (Werwolf), Dánia/Svédország (varulv), Portugália (lobisomem), Litvánia (vilkolakis és vilkatlakis), Lettország (vilkatis és vilkacis), Andorra (home llop), Észtország (libahunt), Argentína (lobizon, hombre lobo) és Olaszország (lupo mannaro).


Észak-Európában legendák szólnak arról, hogy emberek állatokká változtak, például medvévé vagy farkassá.


A skandináv mitológiában, Ulfhednar legendája (egy osi kifejezés a vad harcosra, de inkább farkas tulajdonsággal, nem medveszeruekkel) megjelenik Haraldskvaeoi és a Völsunga sagában, s talán a vérfarkas mítoszok forrásai. Ezek a dühös harcosok hasonlóak a jobban ismert berserkerekhez; farkasbort hordanak, és azt beszélik, ezen állatok lelkét fel tudják idézni, erejük és vadságuk az állathoz hasonló lesz harcban; érzéketlenek a fájdalomra és kegyetlenül ölnek, mint a vadállatok. Ok is Ódinnal állnak kapcsolatban.


A lett mitológiában, a vilkacis egy olyan személy, aki egy farkasszeru szörnnyé változik, ámbár a vilkacis alkalomadtán hasznos.


A navahók között például, a yenaaldlooshik. vagy "borjárók" olyan boszorkányok, akik kutyává vagy prérifarkassá változnak, amikor a rettegett fekete mágiát gyakorolják. A "borjárókat" kannibáloknak tartják, és úgy hiszik, hogy holttestekbol készült varázsport használnak. Ezek a tulajdonságok összekapcsolhatják oket az anasazival (a szó navahó nyelven 'régi ellenséget' jelent), egy régen kihalt, délnyugati kultúrával. Tagjainak néhány antropológus valamint a navahók ugyanezeket a kellemetlen szokásokat tulajdonítják. A "borjárók" nem pusztán a navahók földjén élo, misztikus alakok. Még ma is látják oket indiánok és fehér emberek, beszélnek velük és pusztító erejük ellen a mágia számos eszközével küzdenek.


A görög mitológiában Lycaon története a legkorábbi vérfarkas legenda egyike. Lycaon farkassá változott, és emberi húst evett; az, aki a Lycaon-hegyen áldozatot mutatott be, hasonló sorsot szenvedett el.


A római Pliniusz idézi Euanthészt, azt mondja, hogy Antaeusz családjából egy embert kiválasztottak és elvitték Árkádia egyik tavához, ahol felakasztotta ruháit egy korisfára és keresztül úszott a tavon. Ennek eredménye az lett, hogy farkassá változott és kilenc éven át ebben a formában vándorolt. Ezután, ha nem támadott meg egy embert sem, szabadon visszaúszhatott és visszaváltozhatott emberré. Valószínuleg a két történet azonos, noha nem hallottunk arról, hogy a Lycaon áldozatot tett volna egy Antaeusz leszármazott.


Egy középkori krónika arról szól, hogy Benoist Bidel halálos sebesülést szenvedett, mialatt húgát mentette a farkasember karmai közül. Halála elott még elmondta, hogy melso lábai olyanok voltak, mint egy szorrel borított emberi kéz.


Olaus Magnus szerint a skandináv farkasemberek egy korsó sör felett varázsigét mondtak, majd ezután történt az átváltozás.


A szláv népeknél varázskenocsöt is használtak a farkasemberek, majd valamilyen farkastól eredo tárgyat vettek magukhoz.


A mai napig számos legenda szól és kering a világban. S a modern idokben már a filmek is ezeket terjesztik.


Az alakváltás


Az alakváltás nem fizikai jelenség. Már a középkorban is megjelentek azok az emberek, akik úgy gondolták, hogy ez nem fizikai átváltozás. A mai mágia egyik vitatott alakja Eliphas Lévi is hasonlóan vizsgálta a folyamatot.


Számos legendában, s történetben a farkasember teste otthon, vagy egy bokor alatt feküdt, míg a farkas része az éjszakában kóborolt. Ahogy az Ulfhednarok esetében is, farkasbort viselt a test.


Jó néhány lycantropiával foglalkozó írás szerint varázsige kellett az átváltozáshoz. A fent említett szláv legendák szerinti kenocs hasonló a boszorkánykenocshöz. Nadragulyát, sisakvirágot, beléndeket és hasonló hallucinogén növényt tartalmaznak a fennmaradt receptek. Ám ma már kevésbé veszélyes metódusok is a rendelkezésünkre állnak, hogyha valaki megpróbálkozna a kísérletezéssel.


A visszaváltozáshoz elegendo, hogy a farkastól eredo tárgyat elengedje, a bort levegye, vagy folyóvízen ússzon át a farkas, illetve puszta akarat is megfelelo volt.


A védekezés ellenük egészen egyszeru. Sokan állítják, hogy ezüstfegyverrel legyozheto. Ám mások szerint bármilyen fémfegyver tökéletes. A farkasemberek ereje egyesek szerint hasonló a normál farkasokéhoz. Franciaországban és Kelet-Európában is elterjedt az a számunkra fontos nézet, hogy a vas visszaváltoztatja a farkast emberré.


Farkasmágia


Hogy jobban megértsük a lycantropiát, kutatnunk kell honnan ered. Ha az eredetét nézzük, elfogadhatjuk azt a nézetet, mely szerint a farkasmágia a mai Oroszország déli részébol ered. A népvándorlások során a törzsek elvitték ezt a tudást Európába, ahol népcsoportokra szakadva megorizték. Számos törzs Ázsiába eljutva, Perzsia és India északi részén telepedett le, a sztyeppéken átkelve a mai Törökország helyén megalapították a Hettita birodalmat.


Az eredeti hagyomány eredete bizonytalan. Egyik verzió az, hogy a fiatal farkasharcosok beavatásuk elott az erdoben éltek akár a farkasok. Borüket viselték, nyers húson éltek. Ero és bátorságpróbát tettek, majd a törzsben beavatták oket a hagyományba.


A farkasharcosok általában nem tudtak uralkodni állati énjükön. Az indoeurópai nyelvek farkasmegnevezései - indoeurópai gyökere, a vark számos, a nyelvcsaládhoz tartozó más nyelvben is megtalálható: angol wolf, szanszkrit vrikas, óperzsa varka, német warg, ónorvég vargr, ószláv velku, hettita hirkas - egyszerre jelentették a farkast és a törvényen kívülit.


A transzformációs test


A testünkön kívül több burok is körülvesz minket. Az éteri, az asztrális, a mentális és a spirituális. Bizonyos helyzetekben az ember magasabb szintu teste elhagyhatja az alacsonyabbat vagy kettéoszthatja az éteri síkot, egy részét a fizikai testben hagyhatja, a másikat pedig testen kívüli utazásra használhatja. Az elsot nevezzük asztrálprojekciónak, a másodikat éteri projekciónak.


Az éteri kivetítésnél általában megmarad az emberi alakunk. Ám egyes módszerek szerint az éteri burkot állat alakúra is lehet formázni, és feltölteni testen kívüli forrásokból nyert éteri energiával. Ha ezt jól csináltuk, az állat ereje és érzékei átszállnak az éteri burokra. Ennek az eredménye a transzformációs test, egy majdnem fizikai alak, melyet az alakváltó irányíthat.


Ezek nagyon hasznos kellékei a mágusnak és a boszorkánynak. Két ok miatt is: A transzformációs állattest az igazi állat tulajdonságait is viselni fogja. Másodszor pedig az átalakult test sokkal erosebb és ügyesebb, így sokkal komplikáltabb feladatokat is végre tudunk hajtani.


A teliholdnak annyi szerepe lehet az alakváltásban, hogy a Föld éteri hullámait a Hold irányítja, és ezek teliholdkor érik el a csúcsukat, így a legtöbb alakváltó ezt az idopontot választja az átalakulásra.


Az éteri testtel foglalkozó, mágikus tanítások a farkasember megsebesítésének vagy megölésének a módjait is igazolják. A suru, éteri alakzatok többé-kevésbé teljesen ellenállnak a legtöbb közönséges, fizikai tárgynak, azonban a fémnek -elsosorban a vezetoknek, mint az ezüst - nem. Mivel az alakváltó saját éteri testébol is merít transzformációs testéhez, és mivel az éteri test formázza meg a vázat, amelyen a fizikai test suru anyaga elrendezodik, az állattest bármely sérülése megjelenik az emberen is. Ezt a fogalmat a mágusok visszaverodésnek nevezik, és minden testelhagyásos élmény egyik kockázati tényezoje.


A transzformációs testbe hatoló fémvezetoknek jóval drasztikusabb a hatásuk. Ha az alakváltó saját fizikai testétol bizonyos távolságra vetíti az állattestet, az eredmény legtöbbször azonnali halál. Az állattest szétrobban, és az alakváltó, mivel megszunik a kapcsolat a fizikai testével, azonnal a Második Halál állapotába kerül.
Ha az alakváltó fizikailag is jelen van az állattestben, akkor az eredmény kevésbé végzetes, de valószínuleg elég kábultan vagy életveszélyesen sokkos állapotban tér vissza a fizikai valóságba. Viszont mindkét mód azt bizonyítja, hogy mágikus szempontok szerint, a farkasember ezüsttol való félelme igazolást nyer.
 
 

 

 

 

Bánásmódwerewolf07-1-.jpg


Greer ezt írja:


"Legtöbbször az a legjobb, ha semmi rendkívülit nem teszünk, viselkedjünk ugyanúgy, mintha egy közönséges példánnyal állnánk szemben. Az alakváltók ilyenkor el vannak foglalva saját ügyleteikkel, ami nem biztos, hogy ránk irányul, és ilyenkor nincs semmi okunk közbeavatkozni.


Ugyanakkor ez remek alkalom, hogy bovítsük a helyi farkasember-hagyományról szóló ismereteinket, és akció közben figyelhessük meg a pletykák és hagyományok valóságalapját. Ha valaki tudja, milyen szokásai vannak a helyi farkasembereknek, és mit lehet tenni ellenük, máris sokkal higgadtabban tudja kezelni majd a helyzetet, ha szemtol szembe találja magát eggyel.


Ám egyes alakváltó-hagyományoknak negatív kötodései vannak: fekete mágia, buncselekmények, eroszak, így nem zárható ki, hogy ha valaki ilyen környéken lakik, fizikai vagy mágikus támadásoknak teszi ki magát. (?)


Ha fennáll a fizikai támadás valós veszélye, egy körülbelül egyméteres, keményfából készült, ezüstfeju sétapálcát használjunk (a fejet ékszerész készítse), amelynek önvédelmi célra való alkalmazása nem ütközik törvénybe. Önvédelmi vagy vívótanfolyamokon könnyen elsajátítható hatékony használata, sot, könyvekbol is megtanulható, csak addig kell gyakorolni, amíg biztosan tudjuk forgatni. Természetesen ezt - ha lehet - még kipróbálás elott tegyük meg, mert más önvédelmi eszközökhöz hasonlóan, a botot is okosan, körültekintoen, józanul kell használni. Hiszen, hogy finoman fogalmazzunk, elég ostobán venné ki magát, ha valaki puszta önvédelembol a farkasember helyett egy családi kedvencet, a farkaskutyát verné agyon.


Egyéb fegyverek használata számos, komoly jogi és biztonsági kérdést vet fel, és kizárólag rendkívüli esetekben ajánljuk. Ha valakinek fegyvertartási engedélye van, és tudja is használni a fegyvert, a klasszikus ezüstgolyók megfelelnek e célnak. Ez viszont annyira drasztikus eljárás, hogy tényleg csak végszükség esetén alkalmazható.


Ha valakire valóban farkasember (vagy bármilyen más alakváltó) támad, jusson eszünkbe, hogy elképzelheto, hogy a transzformációs testben ott az emberi is, amelynél talán fegyver van. Mindenképpen az a legjobb, ha az állattestet támadjuk. Ha sikerül eltalálni a közepét valamilyen fémmel, mint például az ezüsttel, majdnem biztos, hogy szétrobban, és vagy ott marad a helyén a megzavarodott alakváltó, akinek fogalma sincs, hogyan került oda, vagy pedig a semmi.


Az elobbi esetben ne felejtsük el, hogy a törvény a lycantropiában szenvedoket is éppúgy védi, mint bárki mást, és nem valószínu, hogy a bíró elfogadná azt az érvet, hogy önvédelembol cselekedtünk, mert ránk támadt egy farkasember. A második esetben pedig arra készüljünk fel, hogy másnap reggel egy teljesen váratlan helyen ott fekszik egy holttest, mert a súlyos éteri visszalökés halálos lehet az állatformát vetítokre. Mindkét eset súlyos jogi következményeket vonhat maga után.


A helyes fellépés a farkasemberekkel szemben az - mint bármiféle más, potenciális támadóval szemben is -, hogy amíg lehet, kerüljük a fizikai összecsapást, és még mielott eroszakos eseményekbe sodródunk, tudjuk meg a várható jogi, etikai és egyéb következményeket. A bölcs a szóból is ért."